A méhészet és Tessedik Sámuel
Mindössze egy évvel azután hogy Mária Terézia méhész iskolát hozott létre Bécsben, Tessedik Szarvason belefogott a méhészeti ismeretek oktatásába. Ezeken a tanórákon a diákok olyan ismeretekre tehettek szert, mint a rajbefogás, az anyásítás, a mézelszedés vagy éppen a méhészeti szerszámok helyes használata. Sok későbbi ismert méhész került ki a szarvasi iskola falai közül, akik Tessedik ezen állhatatos munkájának köszönhették, hogy később erre a pályára léptek. Újításai a méhész szakmán belül is jelentősnek mondhatók, addig ugyanis bevett gyakorlat volt a méhcsaládok kontraszelekciója. Ez azt jelenti, hogy a mézszüret után, a legeredményesebbnek bizonyuló méhcsaládot (tehát amelyik kaptárban a legtöbb méz gyűlt össze) egyszerűen leölték. Tették ezt azért, hogy a gyengébb méhcsaládokat a telelés alatt, illetve a következő évi betakarítási időszakban megóvják ezen erősebb kas tagjaitól, így valójában a kisebb létszámú erősebb csoportot feláldozták azért, hogy a gyengébb példányok nagyobb számban megmaradhassanak. Ez valójában felesleges pusztítás volt, melyre Tessedik is rájött és méhészeti tanóráin kifejezetten megtiltotta a diákoknak, hogy ezen ősi, ám hibás eljárást alkalmazzák. A lelkész sokat tett a különböző mézelő fafajták Magyarországi meghonosítása és szaporítása érdekében is és az akácfák XIX. századi elterjedése hazánkban is jórészt az munkálkodásának eredménye volt.